„… a fürdés a test épségben tartására mulhatlanul szükséges”
40 éve lett gyógyfürdő a Dandár
Régi idők vizein IX.
A saját fürdőszobával nem rendelkező lakások magas száma miatt a XIX. századtól egészen a XX. század derekáig a tisztasági fürdők meghatározó elemei voltak a nagyvárosi hétköznapoknak. Mára a legtöbb megszűnt, vagy a kor követelményeinek megfelelően átalakult – többek között ilyen a Ferencváros szívében megbúvó Dandár fürdő is, melyet 40 éve alakítottak át gyógyfürdővé.
A rendszeres zuhanyzás ma már a mindennapi rutin része, elegendő azonban csupán 60 évet visszarepülni az időben ahhoz, hogy saját fürdőszobás lakás tulajdonosaként igazán kiváltságosnak érezhessük magunkat. 1960-ban összesen 476 000 ilyen otthon volt az országban, 1963-ban ez a szám 577 000-re növekedett, ami az akkori lakásoknak nagyjából a 20%-át jelentette. Az 1966-os Népszabadság arról számolt be, hogy megközelítőleg 8,3 millió ember él saját fürdőszoba nélkül. A nagyvárosi polgárok szerencsésebbek voltak, Budapesten például már 1910-ben a lakások 23,9%-a fürdőszobás volt, 1941-ben pedig ez a szám egészen 44,4%-ig emelkedett.
Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a lakosság nagy része rendszeres tisztálkodás nélkül élte napjait, ugyanis a legtöbb munkahely biztosította dolgozóinak a zuhanyzás lehetőségét. Saját fürdőszoba és munkahelyi tisztálkodóhelyiség híján megoldást nyújtottak a városokban elterjedt tisztasági fürdők, melyek kádakkal és zuhanyzókkal várták vendégeiket.
„Szaporittassanak a közfürdők. A főváros lakosságához arányban igen kevés tisztasági fürdővel bir. A szegény munkásnép a fürdők költséges voltánál fogva alig képes félévenkint egyszer megfürdeni, holott elvitázhatlan tény, hogy a fürdés a test épségben tartására mulhatlanul szükséges [...]” - írja a Gazdasági Mérnök Újság 1884-ben.
A furfangosabb vállalkozók már egészen korán felismerték a fürdőszobák hiányából adódó pénzkeresési lehetőséget, ilyen volt például a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár tulajdonosa Gschwindt Mihály, aki a gyárban keletkező szeszpárlásból megmaradt meleg víz felhasználásával létrehozta Józsefváros első tisztasági közfürdőjét. Az 1887-es Budapesti Hírlapban szereplő hirdetés „moslék-, vas-, fenyő-, korpa- és szappany-, továbbá villanyos fürdőkkel”, meleg és hideg vizes zuhannyal és egyenlően fűtött helyiségekkel csábította a tisztulni vágyó fővárosiakat.
A tisztasági fürdőkből mára kevés maradt fenn, a legtöbb megszűnt, vagy megváltozott funkcióval üzemel tovább, ilyen például a Kürt utca 4. szám alatt található nappali melegedő is, mely egykor szintén a fürdőszoba nélküli lakosok higiéniás állapotán igyekezett javítani.
Akadnak olyan tisztasági fürdők is, melyekre már csak a tervtárak megsárgult papírtekercsei emlékeznek. Ide sorolható az 1949–51 között Wágner László tervei alapján megépült győri Gőzfürdő is – melynek dokumentációját a Lechner Tudásközpont őrzi. Az intézmény, ahogy neve is utal rá, a tisztálkodáshoz szükséges kádak mellett gőzfürdős medencével is várta vendégeit. A létesítmény megnyitása után 6 évvel egy fedett, 25 méteres úszómedencével gazdagodott, így már télen is úszhattak a sportolásra vágyó győriek. A fürdőt végül 1972-ben bezárták, 23 évvel később pedig lebontották az épületet.
A Boráros tér közelében található Dandár is tisztasági fürdőként kezdte pályafutását. A helyi védelem alatt álló épület tervezőjéről a források eltérően nyilatkoznak, van, ahol K. Császár Ferencet nevezik meg, néhol azonban Maróthy Kálmán neve szerepel. Az építkezés 1929-ben indult meg, a tisztálkodni vágyók pedig 1930-ban próbálhatták ki először a 24 káddal és egy medencével működő létesítményt - törölközőhasználattól függően 70 vagy 50 fillérért. „1930-ban 36–38 Co-ra melegített vezetéki vízben tisztálkodtak a közeli piacosok, az állatvásártér (a Hámán Kató tér) messziről jött csiszárjai, a jó vásár után, hazatértük előtt.” – írja a Ferencvárosi Kerületi Lapok 1987-es száma. Az elsősorban munkásréteg által használt fürdőben nem csak tisztálkodásra nyílt lehetőség, a férfiakat borbély, a hölgyeket pedig fodrász várta a teljes megújulás jegyében. A II. világháború csak kisebb sebeket ejtett az épületen, így a fürdő rövid bezárást követően 1945-ben újra megnyithatott.
A Dandár fürdő átalakítása az 1970-es évek elején kezdődött meg, a vezetéken érkező vizet ekkor váltotta fel a Széchenyi fürdő jótékony hatásairól ismert gyógyvize, melyet locsolókocsikkal szállítottak az udvaron lévő tartályba. A fürdőszobás lakások száma folyamatosan növekedett, így végül 40 évvel ezelőtt, 1978-ban az egykori tisztasági fürdő teljes mértékben gyógyfürdővé avanzsált.
Az első, mindenre kiterjedő rekonstrukció 2013-2014 között zajlott. Ekkor az addig kihasználatlan területeket (ide sorolható a lakóházakkal körülölelt belső udvar és a pince) különféle fürdőszolgáltatásokkal bővítették ki. Jelenleg a szauna mellett két beltéri és két kültéri medencével, valamint egy merülővel várják a regenerálódni vágyókat. A fürdőbe a gyógyvíz a Nemzeti Színház közelében található kútról érkezik, melynek ásványi anyag tartalma jótékony hatását elsősorban az ízületeken fejti ki.
Források:
Termál Online
Építészfórum
Mesélő Házak
Modern Győr
Városok Lapja 1914.
Gazdasági Mérnök Újság 1884.
Budapesti Hírlap, 1887. december
Kerületi Lapok, Ferencváros 1987.
Népszabadság 1966.
Budapest 1970.
Budapesti hivatali útmutató 1939.
A cikk 2018. augusztus 22-én megjelent a PestBuda.hu oldalán.
Régi idők vizein sorozatunk korábbi cikkei:
Régi idők vizein I. - Római szentélyek és élményfürdő
Régi idők vizein II. - Az Aranypart aranykora
Régi idők vizein III. - Strand és uszoda Vác központjában
Régi idők vizein IV. - Klónok arca - Az alsóörsi Nyárfás ABC
Régi idők vizein V. - Ponyvaépítészet
Régi idők vizein VI. - Árokfürdéstől az élménymedencéig
Régi idők vizein VII. - Csak tiszta forrásból
Régi idők vizein VIII. - Áldásvíz Szolnokon